Keresés ebben a blogban

2015. április 22., szerda

Egy Múlt-Kor cikk margójára - Belgrád rakpart 17.


Minél többet dolgozom a Nemzetközi Hajóállomáson, annál több szépséget fedezek fel a Dunaparton. Állandó kedvencem a Belgrád rakpart 17. Halványan rémlik valami családi anekdota egy rég meghalt nagybácsi meseszép lakásáról, amiről anyukám anno mesélt, de a ház enélkül is vonz. Teraszaival, a formájával, rozzantságával, eleganciájával, olyan nagyon szép, részleteiben és egészében, ahogy van.

A ház tervezője Balázs Ernő, az építés éve 1907, a megrendelő bizonyos báró Hammerstein Richárd.
Balázs Ernő munkája még a zordon Dózsa György és Lehel utak metszéspontján mosolygó Elemi Iskola, a Terézvárosi Telefonközpont a Nagymező utcában és Pécsett a Postapalota.

A dunaparti bérpalota gondosan alápincézve épült, benne raktárak, kazánház, később óvóhely kapott helyet, és persze – praktikusan – két homlokzattal és két bejárattal épült, egy a Duna felé, egy a Molnár utcára. A dunai oldalon ma porosodó lélektelen kis betonplacc helyén hajdan díszkert volt, ahova a földszintről mára szintén nyomtalanul eltűntetett lodzsa nyílt. Ez a szint két lakásból állt anno: egy 5 szobás nyílt a Dunára, egy kettő szobás hátra, a Molnár utca felé. Aztán az elsőtől a negyedikig emeletenként 1-1, egyenként 8, azaz nyolc szobás, 3 teraszos, napfényes lakás szolgálta mindenkori boldog tulajdonosai kényelmét. A lakásokhoz cseléd-és inasszoba, konyha, kamra, gardrób és személyi lift tartozott.
De a legizgalmasabb a padlás. A levéltárban talált eredeti tervek egy luxus műteremlakásról mesélnek: előre egy 60 nm-es, hátra, az udvar felé egy másik, cirka 50nm-es „felvételi műteremmel”, dolgozóval, két sötétkamrával, titkári szobával, plusz kettő tetőterasszal. S mindez mégsem egy jólmenő művész kiszolgálására épült, aki majd csillagászati bérletért alkothatott volna itt.
Nem-nem.

A ház tulajdonosa, a báró úr amatőr fotós volt, s így tagja az 1899-ben alakult Photo Clubnak, mint lelkes tag, és tőkeerős adományozó bérháza padlását a Club székhelyének szánta, így az 1907-ben boldogan áttelepedett ide az eleddig használt Damjanich utca 28/b-ből.
Az illusztris Club, vagyis a Magyar Amateur Fényképezők Országos Egyesülete többek között olyan nagynevű tagokkal büszkélkedett, mint báró Eötvös József, dr. Konkoly-Tege Miklós, Hopp Ferenc, Xantus János, gr. Teleki Sándor és gróf Esterházy Miklós. És - láss csodát - a csengő szerint még ma is fotósok uralják a fotós paradicsomot a padláson. Halleluja!

1939-ben a báró úr engedélyt kért és kapott a fővárosi hatóságoktól, hogy negyedik emeleti, vélhetően meseszép kilátással bíró lakását teherlifttel lássa el. Később ebben a lakásban élt a nagy színész, Benkő Gyula. Neki tán Hammerstein báró is örült volna, a hálás utókor mindenképp, emlékét a ház falán tábla őrzi.
Az 1939-es átalakítással le is zárult a ház fénykora. A háború utáni adatok keserves lakásleválasztásokról és társbérleti átalakításokról tanúskodnak. ’39 után először ’63-ban, majd 1980-ban volt felújítva a ház, és úgy is néz ki.
 
 
Naív ábránd volt a legutóbbi állványozásból gondos, alapos munkára tippelni, pontosan a ház egyharmadát sikerült renoválni.

 
 
  
De így is érdemes megállni, a házra felnézni, és megcsodálni. Kovácsoltvas kapuja hősiesen állja lassan 110 év porát, szelét, mocskát, majd’ megeszi a rozsda, de még áll.


A teraszok szépek, hívogatók, az U alakú ház fürdik a napfényben, és türelmesen várja gondos gazdáját már úgy 70 éve. Remélem, mert jól megépült, kitart, míg megérkezik, aki megérdemli, megbecsüli, mi meg csodálhatjuk még soká….

Forrás: Budapest Történeti Levéltár
Adalékok a Belváros Történetéhez

 

 

2015. április 7., kedd

Oroszvár

Ez a blog budapesti házakról szól általában, kivéve, amikor nem. Ez most pl ilyen.....:)

A rajkai magyar-szlovák határállomás elhagyott épülete, vagyis annak romja ritka megrázó élmény, de az egy másik történet. Azt elhagyva mindjárt az első falu, úgy 3km-re a határtól Oroszvár. Jobb kézre az első, amin megakad az ember szeme, egy kapu, olyan, amilyennek kisfiúk rajzolják a lovagvárakat. Pártázatos, romos téglakerítés mögött árnyas, ősöreg fák védenek hatalmas,
hófehér, angol gótikus stílusú várkastélyt.


1841 és 1844 közt, röpke három év alatt épült át az eredetileg barokk udvarház Franz Beer tervei alapján, s lett így az első magyarországi Tudor-stílusú főúri kastély. Az anglomán tervezés oka a megrendelő, Zichy Emanuel, azaz Zichy Manó gróf felesége, az angol Lady Charlotte Stachan, aki meseszép asszony hírében állt, Zichy gróf imádta, neki építette Oroszvárt. Az asszony is szerette állítólag a „magyar Windsort”, mégsem élt itt boldogan, míg meg nem halt. Megismerkedett gróf Andrássy Manóval, beleszeretett, és férjét elhagyva követte szerelmét Afrikába, Egyiptomba, Indiába. De hiába, így hazajött, és öngyilkos lett. Férje temette el Budapesten a Kálvin téri református templomban. A szomorú gróf lezárta, és eladta szépséges oroszvári kastélyát, Somlószőlősre tette át székhelyét, ahol szintén angolos kastélyt
emelt – ami ma szintén az enyészeté…..

Sok más tulajdonos után 1906-ben gróf, később herceg Lónyai Elemér földbirtokos, diplomata vette meg Oroszvárt. Az ő felesége Stefánia belga királyi hercegnő volt, aki Rudolf  koronaherceg, osztrák-magyar trónörökös felesége volt Rudolf 1889-es öngyilkosságáig. Stefánia – akiről a pesti Stefániát elnevezték - szomorú sorsú arisztokrata volt mielőtt Lónyait megismerte. Szülei
szigorúan, kevés szeretettel nevelték, Rudolfhoz gyerekként adták, férje csalta örökké, majd megfertőzte nemibetegséggel, ezért egy szem kislánya után nem születhetett gyereke. Bécsben utálták, Erzsébet - nem túl barátságos módon - Trampeltiernek csúfolta, ami tevét, tramplit jelent. Később őt okolták férje öngyilkosságáért is.

Így, amikor 1900-ban hozzáment a rangon
alulinak számító magyar grófhoz, nem lehetett nehéz megválnia belga királyi hercegi címétől és apja addig is gyatra barátságától. Viszont kislányával gyakorlatilag minden kapcsolata
megszakadt, nevelését Ferenc József vette át. Érdekes még, hogy Rudolf halála után apja, II. Lipót belga király és apósa, Ferenc József Ferenc Ferdinánddal akarta összehozni, hogy a
trónörökös ne Chotek Zsófiát vegye el, de nem jártak sikerrel. Viszont a barátság megmaradhatott, hiszen a Habsburg hercegi pár később gyakori vendég volt Oroszváron.


Lónyai Elemérrel boldog házasságban élt Stefánia közel 50 éven át. Telente Oroszváron, nyáron a Sárospatak közelében fekvő Bodrogolasziban időztek.
Az első világháború alatt hadikórház volt Oroszváron, a második világháború viszont végképp véget
vetett az idillnek. Az öreg hercegéknek menekülniük kellett, Pannonhalmán kaptak menedéket, Stefánia
hercegnő ott is halt meg 1945 augusztusában. Már 1944-ben az Apátságra hagyták minden ingó-
és ingatlan vagyonukat a Bodrogolaszi és oroszvári uradalmakkal együtt. Oroszvárnak – lévén három ország határán fekszik – Ausztriában is voltak birtokrészei, amelyek a hercegi
végrendelet értelmében már a magyar bencéseké.

Oroszvár 1947 óta tartozik Szlovákiához. A kastélyt a Benes-dekrétum megfogalmazása szerint - mi önmagáért beszél - mint a „magyar nemzetiségű belga hercegnő” tulajdonát államosította a
szlovák állam és tartja magát azóta is jogos tulajdonosnak, dacára a jogtiszta végrendelet egyértelmű rendelkezésének.

Pannonhalma 2002 óta pereskedik kitartóan a reménytelenül ellenséges szlovák állammal Oroszvár tulajdonáért. 2012-ben 33 millió euróra taksálták a felújítás költségeit, amely már biztos kevésnek bizonyulna, hiszen a ház folyamatosan rohad.

Ma jó 2 méteres, rozsdás hullámpala kerítés veszi körül az épületet, hátul szocreál bódésor fokozza még a látványt, nagy kutyák őrzik a felújítás illúzióját, tényleges munkavégzés nincs, az enyészeté a kastély, mi ugye hatékonyan dolgozik…..

Mindennek ellenére az epiteszforum.hu oldala meseszép, csoda folytán megmaradt belső részletekről ad hírt 2012-ből. Remélhetően a faburkolatok, festmények, gipsz stukkók, színes
üvegek megvannak még, és hősiesen megvárják, míg jogos tulajdonosa végre pert nyer, és felújítja, és méltó funkcióval látja el a kastélyt.


Érdemes megállni Pozsonyba menet, a kastélyt körbe lehet sétálni. Némely rémes szobrok szocialista használatot sejtetnek, ahogy a zsigerből lebetonozott belső udvar is, de az öreg
platánok állnak, ahogy a buxusok, tiszafák övezte sétányok is.

S ha az öreg fák mesélni tudnának.....


Forrás:
www.mult-kor.hu
www.epiteszforum.hu
www.wikipedia.org
www.kisalfold.hu
www.bumm.sk