Kovácsoltvas meglepetés

Ezerszer mentem el mellette. Ahogy mindenki, aki a Ferenciek terét metszi napi szinten. A kapu mindig gyanús volt. Gyanúsan gyönyörű. A színe, a faragása, olyan gazdag, nagyvonalú, a köré erőltetett doboz kirakatokkal olyan kontrasztosan elegáns. Mit rejthet? Aztán a minap – hála egy kedves lakónak – bemerészkedtem.

Csak ámultam és bámultam….kovácsoltvas, minden mennyiségben, cirkalmas, buja díszek kavalkádja a félsötét lépcsőházban is döbbenetesen szép. A csodálat kettős: egyrészt, hogy mennyire igényesen dolgoztak ki egy látszólag „szimpla” belvárosi bérház lépcsőházát, másrészt, és ez tán a nagyobb csoda, hogy megmaradt. Nem cserélték olcsóra, ócskára, és adták el kilóra az ilyesmire hajlamos korok, nem rohadt szana-széjjel odafigyelés, pénz, gondos gazda hiányában. Megvan, megbecsülik, 1-2 kósza ázás folton kívül úgy szép most is, ahogy van. Fő meglepetés volt számomra, hogy megvan az eredeti lift. Nem lopták el, cserélték egyen vasdobozra csípőből, megszokásból vagy „modernizációs” roham áldatlan eredményeként, ahogy mindenütt. Egyszerű fa (tán mahagóni?) liftszekrény közlekedik a döbbenetes kovácsoltvas korlát mögött, maga a lift semmi különös, a barátságos hölgy, aki beengedett, azt hiszem, lightosan hülyének nézett, mit fotózok rajta oly lelkesen.

Mindez a Kossuth Lajos utca 2/a, a Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca sarkán. Árkádja alatt hömpölygő tömeg, egy itt felejtett, szépséges patika, anno ápisz, most kínai cipőbolt és sok hontalan.

1871-ben gróf Cziráky István megrendelésére készültek a sokadik átalakítási tervek Wagner János építész tollából, aki gyakorlatilag szomszéd volt, vagyis lett 20 év múltán, amikor családjának megépítette a Kossuth Lajos utca 14-16-os szám alatti házat. A mai kép 1894-es, akkor lebontják a régi, többszörösen átalakított házat, a mostani, eklektikus bérpalota Fort Sándor és Föerk Ernő munkája. A földszinten természetesen régen is üzletek voltak, szőnyegkereskedés, és – meglepően soká élő hagyomány – papírbolt és gyógyszertár. Az első emeleten szerkesztőségek bérelték a nagy ablakok mögötti, sejthetően fényben úszó szobákat: az „Új Szó”, majd a Tanácsköztársaság alatt Kassák „Ma” című lapja készültek itt.

A lakók közt is van pár érdekes név. Gróf Batthyány Vilmos esztergomi érsek  tartott itt fenn magánlakást a huszadik század elején és gróf Bethlen István is lakott itt egy időben. Ez azért érdekes, mert Bethlen feleségének egy, a közelben lévő, szépségétől mára részben megfosztott, némileg lekopasztott bérpalotában, a mai Belgrád rakpart 27-ben volt, vélhetően szintén gyönyörű lakása.

És most jöjjenek a képek, és rajtuk keresztül a látvány, ami az ott lakóknak napi szinten, a besurranó lelkes látogatónak és középócska fényképezőgépének csak ritkán adatik meg.

Csodáljátok, kedveseim, remélem, a ti napotokat is bearanyozza!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: urbface.com

Adalékok a Belváros történetéhez