Rákóczi út 54

Rákóczi út. Aminél rondább, kiábrándítóbb, elhanyagoltabb, arctalanabb, mocskosabb útja tán

nincs is Pestnek. Kivéve, ha az ember felfelé néz. Mindig érdemes, buszon zötyögtünkben,

dugóban araszolva a magasban, a felső emeletek közt megfigyelni a házakat. Egy rég letűnt,

majdnem nyomtalanul kiveszett, igényes, elegáns város halvány emlékeit csodálhatja meg a

felfelé kereső, szépre nyitott utazó.

Még hideg koratavasz volt, a reménytelenül esős fajtából, amikor utoljára ott volt dolgom a

kívülről szépen, belülről lélektelenre felújított Palace Hotel Novotelben. Korán érkeztem, és

ahogy a hallban tengtem-lengtem, akadt meg a szemem a szemközti házon. Vagyis az emeleti

mozaiksoron. Megkoszosodott halványsárga homlokzat, eklektikus, „semmi-különös” bérház,

ezer és egy ilyen van Pesten. És fent, a legfelső szinten, az ablakok közt, ahova senki se néz,

gondosan kirakott mozaik portrék sora. Kik lehetnek? És ki találta fontosnak, hogy ott

legyenek? Minek épült ez a ház? S milyen lehetett fénykorában? Biztos nem olyan szomorú,

amilyen most.

És lőn. Eredeti, fénykorát jegyző tulajdonosa a kultúra fellegvárának, virágzó üzlete

reprezentatív székházának szánta a mai Rákóczi út 54-et. Az 1868-ban alakult Atheneum

Irodalmi és Nyomdaipari Rt. 1895-ben vette meg a mai Osváth utca 4-6-8 és a hozzájuk tartozó

Rákóczi út 54-et, hogy a terjedelmes ingatlanra korszerű nyomdát és székházat építsen. A

terveket Kauser József és Hauszmann Sándor jegyezte, utóbbi munkája a székház, mindkét

épület 1898-ra készült el. A Rákóczi úti ház tetejére Pallas Athéné ércszobra került eredetileg,

ami később persze nyomtalanul eltűnt. A Kiadó aranykora a Miklós Andor vezette Est Lapkiadó

Rt. 1910 és 1933 közötti éveire tehető. Ekkor Az Esthez tartozott az Erzsébet körút- Rákóczi út –

Dohány utca – Osváth utca között álló teljes tömb az egy New York palotán kívül eső összes

épülete. A Lapkiadó az 1930-as évek elején mintegy 6500 (!) embert foglalkoztatott, újságírókat,

nyomdászokat, terjesztőket. Aztán 1933-ban meghalt Miklós Andor és 1939-ben "adminisztratív

úton" felszámolták a vállalatot.

A háború utáni megbízható mélyrepülés a Népszava székházfoglalásával kezdődött – Pallas

Athéné helyett egy jól termett vörös csillag „égisze” alatt, az eredeti szobor persze eltűnt. Az

1956-os forradalom ellen küldött szovjet tankok által szétlőtt Rákóczi út rekonstrukciója az

egyen-árkádsor építésével 1958-ban meghatározta a mai, lélektelen arculatot.
Az ezredforduló óta irodákat árulnak bérletre a szomorú, szürke főútvonalon. A gondos kezek

 

készítette mozaik portrékra nem néz senki.

Forrás: www.egykor.hu