Ez vonzotta a tekintetem minden alkalommal, amikor arra jártam. Aztán ma, a tavaszias, szikrázó napsütésben megnyílt a kapu. És én, szokás szerint, földbe gyökereztem.
Mert az ember képzel ezt-azt, az igényes vakolatdíszekből, az épület méreteiből, kicsit német kisvárosi városházakra emlékeztető vonalaiból sejti, hogy igényes lesz (volt) ez a ház, anno, amikor épült, meg az első kb. ötven évben, mielőtt az ilyesféle minőség üldözendő nem lett. De a nagyvonalú elegancia 80 év elhanyagoltság után is lebilincselő. Olyan szép. Biztos a napsütés is hozzátett, de bizony alig győztem kattogtatni, hogy nyoma legyen az emléknek.
Hazaérve kibogarásztam a homlokzaton, jó magasra tett címerféle közepéről a monogramot. WDR. Vagy nem. Jól összekuszálva a betűk, nem kell azt mindenkinek tudnia, kinek épült ez a szép ház az Oktogonnál, a Teréz körút 22. alatt. Titokzatos, ám gondos ember lehetett, ha órát is tett oda a magasba. Vajh’ mióta mutat 4 órát?
Gondos – lőn– osztrák születésű volt a Budapestre tévedt és itt megtelepedett báró Richard von Wartingberg-Drasche. A Wikipiedia szerint festőművész és Ázsia kutató volt, mindkét elfoglaltság remekül viszi és kevésbé hozza a pénzt, bérpalota építésére kevéssé alkalmas. Kivéve ha az ember papája alapítja és vezeti az Osztrák Magyar Monarchia legnagyobb téglagyárát, ami ma is létezik Wienerberger néven. Hasznosnak bizonyult a gyár a fénykorban, elévülhetetlen építkezős érdemekért járt Ferenc Józseftől a bárói cím. Bécsben ma egy utca, és egy közpark viseli a Drasche család nevét, a parkhoz anno tartozó kastélyt elvitte a háború.
A Teréz körút 22 Schmahl Henrik munkája. Schmahl mester Hamburg szülötte, akkoriban onnan jártak ide világot látni és nem fordítva. A Vámpalota építésénél kapott először munkát, mint segédpallér. Ott figyelt fel rá Ybl, aki saját költségén tanítatta ki építésznek, és maga mellé vette az irodájába. Az Operaház tervezésekor még együtt dolgoztak, Schmahl első önálló munkája a közeli, valószinüleg korban is hasonló Haggenmacher palota az Andrássy út 52 alatt. Később fordult Schmahl a velencei gótikai, ill. a mór stílus fele, ezen stílusúak az Uránia mozi felújított és Párizsi Udvar ma rogyadozó épületei.
Itt, a Teréz körúton a megrendelő a klasszikus vonalakat kérhette. Érdekes, hogy két oldalra nyílik a főlépcsőház, vagyis loggia-féle fut a Körút oldalán, és a főlépcső az Aradi utcára néz. A belső homlokzatokról egyszerű, de gondos kezek kovácsolta vasszerkezetű gangok vezetnek a vélhetően kisebb, anno is olcsóbb, egyszerűbb lakásokhoz.
A képek önmagukért beszélnek. Íme ismét egy szépség, nagyjából szörnyűséges állapotban. Remélhetően nem dől össze mielőtt megkerül a pénz, ami az alapos, gondos, hozzáértő felújításhoz szükséges.
Forrás: wikipedia.hu
lasdbudapestet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése