Táncoló galambok háza - Boráros tér 3.

Boráros tér. Régen kiszúrtam azt a szép nagy, fehér sarokházat, ami mint egy nagy adag tejszínhab áll arccal a napfény felé. Olyan szép. De az egyből látszik, anno ennél sokkal szebb volt. A kapuja például. Cirkalmas kovácsoltvas messziről is. Ahhoz több dísz szokott járni a homlokzaton is. Aztán egy régi képen megláttam az eredeti állapotot. És szokás szerint leesett az állam.

A Vágó testvérek munkája, az építés éve 1905. Ekkor már gyorsan terjed a lift építés divatja, ezért aztán a bérházak legdrágábbja a legfelső szint lesz, ezért oda kerül a legtöbb dísz – már anno, ezen vakolatdíszekből kevéske marad a kíváncsi utókorra.

Még a tavalyi ködben merészkedtem a ház közelébe. Kapuja csupa szépség, kovácsoltvas galambok díszítik,

mint kiderült, az egész lépcsőházat is. Ez a táncoló galambok háza.

 

Kerüljünk beljebb...

 

 

Ha a kövek mesélni tudnának....

 

 A lépcsőház meglepően szűk a ház méretéhez képest....

 

és szintén meglepően színes....lélektelen tűzfalat takar, és világításra épp alkalmas, kicsi belső udvart...

 

A minden lépcsőfordulót díszítő színes üvegablak...

 

de érdemes fiam, a lábad eléd nézni, minden szinten szinte mindenhol....

 

A liftajtó fehér pöttyös, szívecskés.....

 

Az üvegablak galambos, szívecskés, színes, lelket gyógyító gyönyörűség......

 

És az egyéb részletek....

Annyi biztos, az eredeti építők szándéka az lehetett, boldog emberek lakják e szép házat, akiknek örömet okoz majd a sok szín, fény és forma. Elszomorodnának a mai, lekopasztott falak, lélektelen átalakítások és egyáltalán, elszürkült világunk láttán. A zordon néni például, aki majdnem kitette a szűrömet a lépcsőházból, mert nem hitte, hogy ártó szándék helyett csak a szép, régről maradt részleteket fényképezném, jól mintázza mai, bizalmatlan, megkeseredett valóságot. Vajon ő, aki itt él ki tudja, mióta, látja-e még a szép madarakat?

Forrás: varoskepp.blog.hu
bpkep.fszek.hu