A Gschwindt család házai Budapesten - és azon kívül

Az Andrássy úton ha járok, mindig reménykedem, nyitva találom a 28-as ház ajtaját. S ha így van, vendégeimet is kapacitálom, menjenek be. Győzzék le averziójukat, esetleges félelmüket, amiért a környék egyik legfeketébb, legbarátságtalanabb, leglepusztultabb kapuján bemenjenek, mert érdemes. A fekete angyalkák kincset őriznek.

 

Amint bent van az ember, mindjárt a kukáknál fel kell nézni. 75 év mocskának és elhanyagoltságának köszönhetően villanyvezetékek, vésésnyomok, ázásfoltok alatt, egy szem villanykörte fényénél Lotz Károly meseszép falfestésének nyomokban is gyönyörű képei láthatóak.

Az Opera szomszédságában, világörökségi környezetben, a Lotz-kávéházzal szemben. Tanulságos kontraszt mindenképp. Az egész ház gyönyörű. Sokat forgatnak filmeket benne, érthető módon, háborús díszletnek tökéletes például ráfordítás nélkül is. Neoreneszánsz ívei, padlókövei, a lépcsőház, a gang kovácsoltvas korlátja romjaiban is felséges.

1882-ben épült a ház, amikor az Andrássy, akkor még Sugár út nagy része. Az építész a kor divatos, sokat foglalkoztatott művésze, Ybl tanítványa, Schmahl Henrik, a megrendelő Gchwindt Mihály.
A házon minden szép, elhanyagoltsága és minden nyomora ellenére is. A levéltári anyagok szerint hajdan is szűk udvarán Stróbl Alajos faragta „Halászlány” díszítette kút szolgáltatta a vizet és a szépséget, ez később Erzsébet királyné megüresedett pavilonjába került a Március 15-e térre az ’50-es években, onnan pedig a Budapest Történeti Múzeumba. 1940-ben pedig egy szem évig itt székelt az Iványi-Grünwald Béla vezette Szentendrei Festők Társasága.

A háztulajdonos Gschwindt család története és gyára iszonyú érdekes. A család Bajorországból származik, Mihály uram Győrből érkezett Budapestre 1846-ban. Először dohánytermesztéssel és kereskedéssel foglalkozott, majd, amikor a dohányipar állami monopólium lett 1854-ben, a szeszipar felé fordult, és hamarosan ő lett Magyarország második legnagyobb alkohol előállítója és kereskedője. A Gschwindt gyár, amely az első szeszfinomító volt az országban, a mai Corvin mozi területén létezett „Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár” néven az 1880-as évekig itt, majd költözése, tulajdonosváltásai után az államosításig, 1950ig. 

Ahogy a nagy konkurencia Zwack gyárnak, nekik is volt egy híres, csak az ő nevükhöz köthető italuk, szerényen az „Aqua Vitae”, azaz az élet vize, ami a Napfény Íze filmben tűnik fel a család történetének egyéb mozzanataival egyetemben. Az Aqua Vitae titkos recept alapján, „zárdatitkok felhasználásával, különös füvekből” készült, és hosszú élete alatt végig a gyár büszkesége maradt.

Gschwindt Mihály Günther Pál 1800-ban alapított szeszgyárát vette meg 1853-ban, azt bővítette, így lett az övé Magyarország legrégebbi szeszgyára. A hatalmas gyár melléktermékét is okosan hasznosította: itt, az Üllői út sarkán terpeszkedő hatalmas komplexum részeként nyílt meg 1869-ben Józsefváros első „tisztasági” közfürdője a szeszpárlásból visszamaradó meleg víz felhasználásával. Évente 70 ezer látogatóval, fenyő-fürdővel(!), iszapos zuhannyal, hideg vizes részleggel virágzó vállalkozássá nőtte ki magát.

A gyár profilja 1854-ben ecetgyártással bővült, 1868-ban a gyár részvénytársasággá alakult, és Gschwindt Mihály 1872-ben nemesi rangot kapott. Elnöki tisztséget vállalt bőripari és vasútépítési vállalkozásokban, illetve bankok élén és malomipari társaságokban. Fia, Ernő 1868-ban vette át a gyár vezetését. Őt érte el a Fővárosi Közmunkák Tanácsának döntése, miszerint a rohamléptekben fejlődő és épülő Budapest városképéhez nem tartozhat a Nagykörúton gyárépület, ezért költözniük kell. Az új gyár részben a Ferencvárosba az Ipar utca 15-21 alá költözött gyáregységekkel és az alkalmazottak számára épült bérházakkal, részben Budafokra és vidékre. Az Ipar utcában volt az élesztőcsomagoló és előállító részleg, Nagykőrösre került a pálinkafőzde, majd 1923-tól a konzervgyártás. Az első világháborút és az azt követő gazdasági világválságot is jól élte túl a gyár, 1935-re élesztő és konzerv monopóliumot szerez, üzletük volt a Károly körúton Pesten, valamint Szombathelyen, Nagykőrösön, szeszfőzdéjük Komlódfalun, Fehérgyarmaton, Fülesden és Zalaszentgróton.

Ernő nemcsak a gyárat költöztette el. Nagyapja ott épített palotát 1882-ben, ahol az akkor virágzó város leggazdagabbjai: a Sugárúton, vagyis az Andrássy úton. A következő Gschwindt generáció palotája a Palotanegyedet díszíti, megkopott korában is szemet gyönyörködtető a romantikus várkastélyra emlékeztető sarokház a Puskin utca és a Bródy Sándor utca sarkán 1900-ban épült bérpalota.

Gschwindt Ernő 1900-ban az előkelő 14. helyet foglalta el a legtöbb adót fizető budapesti polgárok listáján. Felesége Tőry Edith, Tőry Gusztáv igazságügy miniszter lánya volt, nekik épült a ma is barátságos, késő szecessziós budai villa a Budakeszi út 65-67 alatt. Ma árvaház, 1850 köré datált melléképülete romhalmaz, hajdan szép kertje elhanyagolt….

Gschwindt Ernő rövid élete legemlékezetesebb, az ipartörténet iránt kevésbé érdeklődő laikus számára is figyelemre érdemes mozzanata, hogy Springer Ferenc, a Ferencvárosi Futball Club alapítójának halálakor átvette a Club elnökségét, és azt 1921-1932-ig vezette, magánvagyonából bőkezűen támogatta.
És ő vette meg a Hauszmann Alajos örökösei által dobra vert, az építész imádott velencei otthonát is kastélyostul, birtokostul. Sokat nem töltött a 400 hold és szép ház élvezetével, mégis szeretettel emlékeznek róla az ottaniak. A hajdani és mostani kép magáért beszél.

Nagyot alkotott ez a tehetséges, szorgalmas család. Annál mindenképp nagyobbat, hogy emlékük elenyésszen a szebbnél szebb budapesti házaikkal együtt. Érdemes lenne felújítani, méltó módon megbecsülni őket.

 Forrás: 

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11594

http://magnasfertaly.blogspot.hu/2009/02/gschwindt.html
http://www.jozsefvaros.hu/dokumentumok/foepitesz/36669_10.pdf
http://prusi.blog.hu/2013/01/22/az_elet_vizenek_palotaja
laszloferi.blogspot.hu/2013/02/a-gschwindt-csaladrol.html
www.utazgato.hu/hun/budapest/budapest_ix__kerulet/gschwindt_gyar_egykori_epulete/1461
apps.arcanum.hu/budapest/pdf/Budapest_1980.pdf/slice?pg=227&to=227&zoom=h&pgl=s&hl=
urbface.com/budapest/a-gschwindt-palota
g.hu/cikkek/design/14770-felszaz-uj-muemlek-a-vedettsegi-listan
www.nagybalint.hu/munka/and28.htm
velenceblog.com/2014/08/05/velencei-virilistak-iii-gschwindt-erno-az-ember-aki-itt-se-volt/
https://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=12616

Hauszmann Alajos otthona

                                       „1891-ben építettem a Döbrentei utcai házat …..”

 

Hauszmann Alajos a kiegyezés és az első világháború közé eső virágkor egyik legnagyobb építésze volt. Részt vett a világvárossá fejlődő Budapest minden jelentősebb építkezésén, nagyrészükön mint főépítész. Bajor ősöktől származó családban született Budán, szüleivel, feleségével kizárólag németül beszélt.  80 éve alatt saját listája szerint épp 80 tekintélyes megbízása volt, legfontosabb a Budavári Királyi Palota átépítése, amit Ybl halála után nyert meg. De ő tervezte – sok vidéki munkája mellett - Pesten a Néprajzi Múzeumot, a New York palotát és a BME központi épületét is. A királyi palota építésének kezdetén vett telket a Döbrentei utca 10 alatt, s építette fel a – szerencsére – ma is álló , barátságos házat.

1892-ben költözik be a család, természetesen, a pesti bérpaloták jó szokása szerint az első szint az övéké. A családfő ekkor kapta meg a Királyi Palota át-és hozzáépítésének megbízását, gyakorlatilag itt próbálta ki az egyébként már sokat próbált mestereket, mint Thék Endre asztalosmester, Jungfer Gyula műlakatos, Lotz Károly festőművész, Scholtz Róbert császári és királyi udvari festő, eredetileg szobafestő-mázoló, a szép címet az Operaház, az Országház és a Királyi Palota munkálatain érdemelte ki. (Az első 3 mesterről remek kiállítás volt tavaly ősszel, megcsodálandó meseszép műveiket egyben http://www.imm.hu/hu/news/view/128,R%C3%B3th+Miksa%2C+Th%C3%A9k+Endre%2C+Jungfer+Gyula.)

A Döbrentei utca 10 - Várkert rkp 10-es házról először Hauszmann Alajos naplójában olvastam, és csak reméltem, még áll, és tán még őriz valamit a régi szépségéből. És lőn.
A ház nem palotának épült, bár ma kiemelkedik a dunaparti házsorból, bánatos hátsó frontja jobban simul szomorkás szomszédjaihoz. Hauszmann családjának szánt téli, városi otthont az előbb Annavölgy, majd Velence kínálta őszi vadászatok, nyári menedék mellé, az emeleti lakásokat pedig kiadásra szánta.
A bérlők közül lakó volt Bruck Lajos festőművész a harmadikon, róla azt lehet tudni, h Munkácsy tanítványa, és szerette Pest városát festeni, ami harmadikról elé táruló kilátást elképzelve nem csoda.

A másik érdekes arc a szintén építész – a hely szelleme - Györgyi Dénes, aki a nagyhírű Györgyi-Giergl család sarja, vagyis rokona Giergl Kálmánnak, a pesti Klotild paloták és többek között a Zeneakadémia tervezőjének. Györgyi Dénesbe is szorult tehetség, Kós Károly szerint ő volt "a két világháború közötti sötét és szomorú magyar világ egyik legkiválóbb magyar építőművésze”, vele együtt tervezték a Városmajor utcai iskolát, Györgyi saját munkája az 1929-es barcelonai, az 1935-ös brüsszeli és az 1937-es párizsi világkiállítások magyar nemzeti pavilonjainak tervei – ami nem kis elismerés kora hivatalos megrendelőitől.

A negyediken a bérlő madarasi Beck Lajos volt, politikus, közgazdász, aki Hauszmannhoz hasonlóan ha nem itt, Velencén élt birtokán.

Hauszmann 1926-os halála után Berlinből származó, magyarul soha meg nem tanult felesége lakott itt, később kiadták a tulajdonosi lakást is. A bérleti szerződésben azonban benne foglaltatott, hogy semmit a beépített szépségekből megváltoztatni nem szabad. Az 1930-as évektől 1944-ig bizonyos Rubin Ármin Váci utcai ékszerész és családja őrizte Hauszmann lakását, mígnem egy borzalmas napon rájuk nem törték a nyilasok az ajtót, végigrugdosták őket a lépcsőházon, és a ház előtt lőtték őket a Dunába.

A Mester első emeleti, teljes szintet elfoglaló lakosztályát felszámolta, darabokra osztotta a kommunizmus effélében jeleskedő lendülete, így az eredeti díszítések, freskók, fa - és kovácsoltvas díszek ma már csak nyomokban találhatóak meg. Ezek között van viszont Hauszmann meglepő megrendelése Lotz barátjától, miszerint nyolc építész-kolléga arcképét fesse dolgozószobája falára.


Békés, sárga ház áll a budai Dunaparton, Zsolnay tetőcseréppel, arányos vonalakkal, barátságos, előreugró ablakokkal, mintha nem lett volna háború, ostrom, romboló kommunizmus. Jól épült, szívvel-lélekkel tervezte meg egy hajdan élt, szakmáját mesterfokon űző, régi építőművész. Aki szerencsére nem élte meg a sátáni gyilkosságok nyilas őrjöngéseit, sem a Királyi Palota szétlövését, majd keservesen ízléstelen átépítését. Ha Hauszmann ma végignézne
Pesten, tán örülne, az otthona áll. Őriz valamit a régi világból, és az ő nevét sem feledte az utókor.

Forrás: Hauszmann Alajos Naplója (Gondolat kiadó 1997)
Búza Péter: Túlparti látomás (Városház 2002)
www.urbface.hu
velenceblog.com

Verona Pesten

Amikor megmutattam ezeket a képeket a barátaimnak, kollégáimnak, akik munkájukból adódóan az átlagnál jobban ismerik Pestet, egyrészt elképedtek, milyen szép a hely, ahol készültek, másrészt – és az, ami meglepett – egyikük sem ismerte fel a helyszínt.

Egy iskola, vagyis Akadémia, egy klasszikus, tizenkilencedik század végi épület, Budapest dísze, egyik büszkesége. Mintája a veronai Palazzo Bevilaqua volt, meseszép, neoreneszánsz lépcsőházát és emeleti előcsarnokát Lotz Károly festette.

Ma a Képzőművészeti Egyetem egyik épülete.

Az Adolf Lang tervezte Műcsarnok – ahogy a ma feketén álló főhomlokzat felirata büszkén hirdeti – közadakozásból épült.  Az Országos Képzőművészeti Társulat kiállítóhely felépítéséhez a várostól kapta kedvezményesen a telket. A Műcsarnok 1877-ben épült kiállító teremnek, de már a kezdet kezdetén látszott, ehhez a ház túl sötét. Itt rendezték a szomszédos Mintarajztanoda mestereinek első közös kiállítását 1897-ben. A Milleniumi ünnepségek keretében 1896-ban felépült az „új” Műcsarnok palotája a Hősök terén és az Iparművészeti Múzeum is az Üllői úton. Ekkor lett az új név „Régi Műcsarnok” , amit 1921-ben összenyitottak a Mintarajztanoda  épületével. 

Az épület földszintjén 1907-ben nyílt meg az Andrássy úti Színház, aminek művészeti vezetői közt volt Molnár Ferenc és Heltai Jenő is. Társulata több helyszínen 1944ig létezett Andrássy Színház néven. Az ostrom után ez volt az első színház, ami megnyitotta kapuit – míg nem be nem zárt végképp, mint kabaré, és át nem vette helyét az Állami Bábszínház.

Palotasors a Belvárosban

Budapest, József Nádor tér. Ennél frekventáltabb hely nem sok van a magyar fővárosban. Két lépés a Széchenyi tér luxus szálloda triója: a Four Season, a Sofitel és az Intercontinental vendégei itt vágnak át a Vörösmarty térhez, a Bazilikához, vagy az Operaházhoz menet. Félúton vagyunk a Lánchíd és az Andrássy út torkolata közt. Ahogy elhagyjuk a Világörökség része Duna-partot, árnyékos – télvíz idején szeles – eredetileg elegánsnak épült árkádsoron haladunk egészen az Erzsébet tér vonaláig. Boltívek ódon sora, ránézésre XIX. századi, vagyis legalább 200 éves. Ha mindez mondjuk Prágában, Bécsben, vagy Uram bocsá’ Pozsonyban lenne, felújítva, megbecsülve, régi pompájában ragyogva, színvonalas boltokkal, kávéházakkal, kávé - és süteményillattal csalogatná a betérni vágyó helyieket és külföldieket.

Nem így Budapesten. Itt az árkádsor mocskos, sötét, elhanyagolt. A bolthelységek és az épület is üresen tátong, azaz mégse: hontalanok bűzölgő batyui uralnak minden beszögellést.

Nem volt ez mindig így.

 

A József Nádor tér 1-es szám alatti klasszicista palota Gross (Grósz) Ferenc kereskedő megrendelésére épült a méltán nagynevű Hild József tervei alapján 1824-25-ben. Árkádjai alatt két szobor: Minerva és Apolló a szomszédos, mai Belügyminisztérium helyén anno álló Diana fürdő bejáratát díszítették fénykorukban. Mindkettő másolat, az eredetiek ma Leányfalun állnak a Mahart Üdülő előtt.

Az árkádok alatt hajdan vendéglők virágzottak: a „Kávéforráshoz” nevű 1842-ben vendégül látta a nagy dán mesemondót Andersent is pesti látogatásakor. Az 1860-ban megnyílt „Blumenstöckl” pedig törzshelyéül szolgált a Mikszáth Kálmánnak, Szilágyi Dezsőnek, de idejárt ebédelni Tisza Kálmán, Liszt Ferenc és Lotz Károly is.

Ezen nagyságok egyesével is letettek annyit Budapest „asztalára”, hogy egy apró táblácskát megérdemelnének a szomorúan, üresen, gazdátlanul álló, palotaméretű ház falán. Ennek híján a „Gross-ház” is, mint az áldatlan emlékű Postabank 2002-ben kiürült, és azóta is üresen szomorkodó székháza a büszke fénykorukról szemérmesen hallgató, jobb sorsra érdemes, budapesti  mesélő házak egyre növekvő táborát gazdagítja.

 

Forrás: www.budapestcity.org

www.vendegvaro.hu