Az Akácfa utca titka

Akácfa utca. Annak is a leglepusztultabb része a Dob utca és a Király utca között van. Tengelytörő macskakő, intenzíven rohadó homlokzatok. Kivéve az angyalt. Nagyon magasan áll széttárt karral egy szép, nagy ablak fölött. Ami méretéből adódóan csak műterem lehetett. Fényárban úszva. És lőn.

 

Amikor az ember belép az Akácfa utca 59-be, az első, ami szembetűnő, az a kontraszt. Itt nincs szegénység. Itt elegancia van, tér és fény. Jó, kukaszag azért van, de ha felnéz az ember, vagy egészen a lába elé, na, azt például erősen érdemes.

 

 

 

Fodor Gyula tervezte ezt a házat, aki a leges legszebb szecessziós bérházakat jegyezte Pesten, 1903 és 1915 között szám szerint 40, azaz negyven darabot a virágzó Budapest tőkeerős megrendelői jóvoltából. Ezt pont Ernst Lajos megbízásából, ahogy a Nagymező utcai Ernst Múzeum ennél jóval nagyobb lakóházát is. Az Akácfa utca befektetésnek épült, jó eséllyel be is hozta a remélt bevételeket. Felismerhető Fodor stílusa, az Aranysas Udvar Üllői utat és Baross utcát összekötő házával sok hasonlóságot mutat.

A legfelső szinten lévő műteremlakás első lakója Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt. Ami azért elgondolkodtató, mert ugye hogyan is tud a negyediken dolgozni egy szobrász? Biztos csodásak a fényviszonyok, ez a ház jóval a többi fölé magasodik, és a nagy belső udvar felé is nyílik egy nagy ablak, de hogy cipelhette le-fel a szobrokat?

A megmaradt részletek gyönyörű állapotban vannak, odafigyeléssel, ízléssel újították fel. A főlépcsőház színes üveg berakásából változatos mintákban maradt meg a szín, de két világháború, 75 év kommunizmus túlélése esetén ez megbocsátható.
Meséljenek hát a képek…

 

Források:

Helyszínbejárás 2016 február

http://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2015/04/02/akacfa_utca_59

http://www.szecessziosmagazin.com

Aranysas Udvar

Kovácsoltvas, óriás kapu. Erre lettem figyelmes évekkel ezelőtt, amikor egyszer kocsival elsuhantam a Baross utca elején. Mindjárt a kanyar után, ahol reménytelen megállni, megcsodálni. Gyalog meg mindig rohan az ember. Aztán ma, a randa, szemerkélő ködben megközelítettem a csodát abban a reményben, tán megnyílik az ajtó, és megtudom, mit rejt. Nem tudom, mi hajtott arra, megkerüljem a tömböt, és megnézzem, van-e párja a homlokzatnak, nem átjáróház-e ez a szépséges kapujú és homlokzatú ház. Szégyen, nem szégyen, eddig nem hallottam soha erről a házról. És bingó. A Baross utca 11 és az Üllői út 14 bizony egy ház, átjáró fajta, meseszép szecessziós bérpalota (volt anno) nemes anyagokból, ragyogó, időtálló kivitelezésben. Az Üllői úton szerencsém volt, egy épp hazatartó kínai lány beengedett, így végig tudtam fényképezni ezt a gyönyörű házat.
És mert pont a szomszédos könyvtárba igyekeztem, ha már, utánanéztem, ki tervezte ezt a kopott mai formájában is lenyűgöző mestermunkát.

Nem sokat árultak el a könyvek, sajnos. Azt viszont igen, Fodor Gyula, a szecesszió nagymestere tervezte, az építés éve 1905-1907. A lépcsőházi angyalkák faragója Ney Simon szobrász és a hatalmas átjáróház neve fénykorában „Aranysas udvar” volt az Üllői úti homlokzaton ma is látható hatalmas, aranyra festett madár miatt, kovácsoltvas feje a Baross utcai oldalon is köszönti a betérőt. Az Üllői úti homlokzat egyszerűbb, többet vihetett el róla a háború és az utána következő, kopasztásban jeleskedő évtizedek.

 

 

A képek ismét önmagukért beszélnek, csodásak, nem mint fényképek, (sosincs nálam rendes fényképezőgép), de remélem, vissza tudják adni a szépség élményét, amit ma délelőtt a ködben kaptam.

Forrás:

Adalékok a Józsefváros történetéhez

http://www.szecessziosmagazin.com/magazin7/fodorgyulaulloi14aranysas.php