Múzeum krt. 7.

Múzeum körút, „sárkányos ház”.

Soha nem megyek el mellette, ha nyitva van, beviszem vendégeimet, vagy átballagok egyedül, kihagyhatatlan. A fa kockák. Minden második hiányzik, vagy mozog, a belső udvarban már egy sincs belőlük, a Magyar utcai szakasz is nehezen járható terep. A körúti utcafronton csiricsáré üzletsor, de ha felnéz az ember, na igen. Érdemes, kötelező. Középkori várra kevés balkon emlékeztet Pesten, itt egész sor. Párban néznek ránk a morcos sárkányok, legfelül pedig romantikus pártázat. Mindez a totális rohadás állapotában.

A XIX. század magyar építőművészetének legünnepeltebb mestere, Ybl Miklós rajzolta a ház terveit. Nem tegnap, 1852-ben elsőként számos bérház megrendeléseinek sorában. Mindez köztudott, érthetetlen, miért van mégis méltánytalanul leromlott, és egyre rogyadozó állapotban. A belső udvarról felnézve engem egy opera díszletére emlékeztet, jó lenne egyszer, csak egyszer az ablakokban gyertyafénnyel látni.

Az 1852-ben Ybl Miklóstól házat rendelő család regényes, máig folytatódó története is lebilincselő.
Az első Unger, Benedek kovácsmester volt és telektulajdonos. Több más, pesti ingatlanon kívül volt egy telke itt, a városfalon kívül, és egy belül is. Úgyhogy amikor 1808-ban lebontották a falat, hirtelen duplatelke lett, erre született később a szép, kétfrontos, két bejáratú, igaz kocsival sosem, ám gyalog átjárásra alkalmas bérház. A közeli Astoria szálloda is ennek a tehetséges, dolgos, ügyes családnak köszönhető a kezdetektől a fénykoron át a háború utáni újrakezdésig. El is nyerték mindezért méltó büntetésüket, az utolsó tulajdonost, dr. Unger Ödönt szabályosan kidobták saját szállodájából. De új hazájában, Angliában is megtalálta a helyét. Ahogy később nyilatkozta, büszke volt rá, hogy 1944-ben ő volt Magyarországon a legfiatalabb ügyvéd, és később Angliában is tudott praktizálni. Oxfordban végzett jogot, de hírnévre új hazájában kb. 2000 darabból álló, kivételes értékű iszlám tárgyak alkotta magánkollekciójával vált. Halála után e gyűjtemény számos darabja került Berlinbe a Pergamon Múzeumba.

De kanyarodjunk vissza az 1850-es évekbe. 1852-ben, amikor Ybl szignálja a Múzeum utca 7. szám alatti bérház terveit, még él, bár már nagyon öreg Pollack Mihály. Akinek az Ungerek egyenes ágú leszármazottjai, közeli rokonai. Talán ő javasolhatta a fiatal, tehetséges, de még nem annyira ismert Ybl-t a tehetős befektető figyelmébe? Hiszen Ybl 1832 óta Pollack irodájában dolgozott, 1841-ben Pollack Mihály fiával, Pollack Ágostonnal nyitott közös irodát. 1851-ben költözött végleg Pestre, az ajánlás jól jöhetett a Károlyi család uradalmi építészi megrendelései mellé.
Az építkezés egyszerre zajlott a fóti templom kivitelezésével. Amatőr szemmel is felismerhető némi hasonlóság a Múzeum körúti díszítések, és a templomon végigfutó, románkort idéző vonalvezetés között.

 

Vajh’ mit vétett ez a szép, mesélő ház Budapest belvárosában, hogy ilyen „pedigrével”, kecses vonalakkal, tökéletes arányokkal, agg korral áll hősiesen, már több, mint 160 éve, és a város hagyja lerohadni, lassan összedőlni? Ránézésre úgy 70 éve nem volt felújítva, a kutya sem költött rá egy huncut petákot sem. Szerencsére jól megépült a lovas kocsis, kézimunkás építkezések korában, sárkányai harciasan küzdenek az idő, és a hálátlan utókor vas fogával, de ki tudja meddig, mikor ér meg végre némi pénzt fővárosunknak, hogy ezt az ékszerdobozt kifényesítse? Jó lenne hamarosan, mielőtt összedől.

Források:
nol.hu/kultura/20110128-szemes_ember-961451

tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Megerkezes-Ybl-pesti-berhazaiba1

www.yblarchiv.hu
wwww..pic-4-you.net
CheckMyBudapest.blogspot.hu
www.bebudapest.hu

 

Hajhálós ház

Apáczai Csere János utca. Félúton az Intercontinentál szálloda és a Vigadó közt, a Dunaparttól pár méterre évek óta csodálok egy hálóval fedett, gyanúsan gyönyörű, de mindenképpen jobb sorsra érdemes palotát. Ennél értékesebb telek kevés lehet Pesten, ezért abszurd, miért, hogyan tud évek, ha nem évtizedek óta töküresen állni. Zöld hálóban, ha lehet fokozni.

 Sarokház, nem kicsiny, vagyis óriási, egy homlokzattal a Dorottya utca fele, egy a Szende Pál utcára, egy pedig az Apáczai Csere János utcára néz. Ez ugye a Belváros szíve.
Körbesétáltam többször. A bejáratok szűkek, vagyis nem magánpalota. Üzletház? Adná magát. A homlokzaton helyenként vastag vasak állnak ki, amik fénykorukban teraszokat tarthattak, vagyis bérlakások azért biztos voltak az emeleteken, a ház korából ítélve szép, nagyok, tágasak.  És lőn.

Több lépcsőben épült a ház. Először kétemeletesnek 1813-ban Pollack Mihály tervei szerint, aki ugye a klasszicista Budapest míves mestere. Rá hatvan évre átalakították Wagner János és Weber Antal rajzai szerint, bankpalota lett, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza. Belsejének eleganciájáról többek között a Neuschloss gyár gondoskodott, akik parkettát és ácsmunkát készítettek nem akármilyen minőségben: a Gödöllői Királyi palota 1867-es, majd 1896-os átalakításakor szállítottak parkettát, de az ő jó hírüket dicsérte a Budavári Királyi Palota Hauszmann Alajos-féle átalakításainak új parkettái is. Szóval el tudom képzelni az eredeti, eséllyel csak 1945-ig létező belső szépségeket. Ajtókat, ablakokat, parkettát, cserépkályhákat, tapétákat, hogy csak a nehezen mozdíthatókról beszéljünk, mert ugye a bútorok…..

1908-ban a vicces nevű (és rejtélyes tudományú) Gyorstalpaló Iparvállalat megrendelésére lift is épült a nem kicsiny házba, feltehetően valamivel szebb kivitelben, mint azt szokás volt a háború utáni években. 1953-56-ig már a Belkereskedelmi Minisztérium a tulaj. Az utolsó felújítás ’975-ös. Régebbinek tűnik, bár semmi nem rombol annyit, mint hosszú évek lakatlansága. Pláne egy világháborúval és negyedszázad kommunizmussal a múltban….

A régi képek hangulatos üzleteket, napellenzős kirakatokat mutatnak. Nem is Budapesten lenne, ha nem lenne most üres, romos, gazdátlan. Jellemző.

Forrás: urbface.com

Pollack palotája parlagon

Ahogy feltúrták és átszervezték a Ferenciek terét, a Pestről Budára, az Erzsébet híd felé igyekvő autósok útja a szűk, alapesetben – belvárosi viszonylatban – békésnek mondható Reáltanoda utcán át vezet. A Szép utca és a Reáltanoda utca sarkán szomorú látvány fogadja a régi házak szerelmeseit: romosan is felséges, öreg palota roskadozik az állványok mögött.

A Nemzeti Múzeum tervezője Pollack Mihály készítette az elegáns, háromezer négyzetméteres nemesi lak terveit gróf Almásy Ignác megrendelésére szűk kétszáz évvel ezelőtt, 1817-ben.

S ha a falak mesélni tudnának….

1885-ben gróf Szapáry Gézáné örökölte a házat az Almásyaktól.  Szapáry Géza anyai ágon rokonságban állt a velencei Morosini családdal. Királyt is adott a tehetős család Magyarországnak: utolsó  Árpádházi királyunk, III. András édesanyja Tomasini Morosini volt. Amikor a XIX. század végén a gazdag velencei család kihalt, vagyonának egy részét a távoli rokon, Szapáry Géza örökölte. A grófnő által frissen örökölt palotát a Velencéből érkező műkincsek befogadásának kedvéért átalakították. Páratlan gyűjtemény kapott így helyet a Reáltanoda utcában: Tiziano, Tintoretto, Lorenzo Lotto képei díszítették a falakat. Vajon hova lett a mesés gyűjtemény, mi lett a sorsa a szépséges képeknek? (A bútorokról nem is beszélve….)

1907-ben pusztító tűzvész tette tönkre a berendezés nagy részét, a palota pedig olyan rossz állapotba került, hogy majdnem lebontották, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa mentette meg végül. Irodák és üzletek nyíltak benne – akkor meglepő fordulatként, nem volt jellemző, hogy arisztokrata családok palotáit irodaháznak adták volna ki. (Száz évre rá bezzeg...)

Az épület úgy 12 éve üres. Hosszúkás, magas ablakai, visszafogott, finom díszítése jobb sorsra érdemesítik. Ennyire talán nem vagyunk gazdagok, hogy parlagon hagyhatnánk egy ilyen szép palotát értékes, belvárosi telken, a város közepén. Túlélt kétszáz évet, két világháborút, ötven év kommunizmust, megérdemelne kis becsületet az utókortól. Más főváros örülne egy 200 éves, klasszicista palotának, élek a gyanúperrel, hogy Bécsben, Prágában, de még tán Pozsonyban is akadna pénz a felújításra, ízlés a berendezésre, méltó funkció a használatra, ezáltal tisztelet a minőség és művészet előtt.

Kíváncsi vagyok, meddig áll így a szomorú palota. Amíg össze nem dől? Pechére jól megépítették anno a gondos építők – puszta kézzel ugyebár. Most eladó. Párszor már híre ment, lebontják, aztán valahogy mégis megmenekült, mintha védőszentje mentené a végső pusztulástól. Amennyiben ez a felállványozott állapot nem az….

Bedeszkázott ablakai mögé nehéz életet képzelni. Pedig milyen szép lehetne…..