Lágymányosi szecesszió

A karácsonyi bevásárlás számomra legkellemesebb része, hogy ilyenkor gyakrabban ácsorgok kocsival különféle dugókban a tizenegyedik kerület legszebb részein, a Karinthy Frigyes út – Bartók Béla út – Villányi út környékén, ahol nagyjából minden ház gondos megcsodálásra érdemes, nagyrészt szecessziós mestermunka. Egyik ilyen kedvencem a 6-os villamos végállomása magasságában terpeszkedő – stílszerűen – Karinthy Frigyes 4-6.

Hófehér falak, vagyis szépen felújított házról van szó hála Istennek. Üvegkockás fémkapuja olyan szép, amilyet az elmúlt 70 valahány évben nem nagyon gyártottak, vagyis eséllyel eredeti, és mert ma végre nyitva volt, bemerészkedtem. Nem bántam meg.

Az első, amivel szembesül a pesti vándor, az egy csokor virág. Magasan, üvegből, konkrétan színes üvegablak formájában az udvarra vezető tölgyfaajtó felett ragyog immáron úgy 101 éve, túlélve két világháborút, egy ostromot, egy darab ’56-ot, ami szintén nem volt errefelé leányálom, és nem utolsó sorban egy ilyesféle szépségek megbecsülésében kimondottan nem jeleskedő kommunista fél évszázadot.

 

Bach János tervezte a házat 1914-ben bizonyos Schneller Jenő úr és felesége Fill Lidmilla részére. Ez lehet a a cirkalmas monogram a bejárat felett: SF. Bach mester sokat tervezett a környéken, a Bertalan Lajos utca 26 és a Villányi út 9 is az ő munkája, egyik szebb, mint a másik.

Érdekesség, hogy az udvaron a fal ugyanolyan Zsolnay borítású, mint a Milleneumi Földalatti megállóiban a csempeborítás, viszont a gangok szintén Zsolnay járólapja páratlan. Türkiz, fehér és bordó, és mintha vadonatúj lenne, ami így az első 100 év után nem rossz. :) A lépcsőház falán türkizkék csempe vezet fel végig, szintén kifogástalan állapotban, különös fényt kölcsönözve a háznak.

 

 

Másik érdekesség, hogy az utcaszinten, a bejárattól jobbra a Lágymányosi Zsinagóga imaháza volt anno, később kávéház nyílt a helyén, még később közért, majd zöldséges. Kicsit szomorú lefokozás….

Szép ez a ház, minden részletében és egészében. Következzen pár kép, emlékeztetőül, milyen szépnek épült ez a város, és Lágymányos, száz éve milyen szépségben és minőségben épültek otthonok nekünk, későbbi generációknak. Már csak meg kell őket becsülnünk.

 

Forrás:
helyszínbejárás
http://www.budapest100.hu/hazak/karinthy_frigyes_ut_4-6.1498.html

Aranysas Udvar

Kovácsoltvas, óriás kapu. Erre lettem figyelmes évekkel ezelőtt, amikor egyszer kocsival elsuhantam a Baross utca elején. Mindjárt a kanyar után, ahol reménytelen megállni, megcsodálni. Gyalog meg mindig rohan az ember. Aztán ma, a randa, szemerkélő ködben megközelítettem a csodát abban a reményben, tán megnyílik az ajtó, és megtudom, mit rejt. Nem tudom, mi hajtott arra, megkerüljem a tömböt, és megnézzem, van-e párja a homlokzatnak, nem átjáróház-e ez a szépséges kapujú és homlokzatú ház. Szégyen, nem szégyen, eddig nem hallottam soha erről a házról. És bingó. A Baross utca 11 és az Üllői út 14 bizony egy ház, átjáró fajta, meseszép szecessziós bérpalota (volt anno) nemes anyagokból, ragyogó, időtálló kivitelezésben. Az Üllői úton szerencsém volt, egy épp hazatartó kínai lány beengedett, így végig tudtam fényképezni ezt a gyönyörű házat.
És mert pont a szomszédos könyvtárba igyekeztem, ha már, utánanéztem, ki tervezte ezt a kopott mai formájában is lenyűgöző mestermunkát.

Nem sokat árultak el a könyvek, sajnos. Azt viszont igen, Fodor Gyula, a szecesszió nagymestere tervezte, az építés éve 1905-1907. A lépcsőházi angyalkák faragója Ney Simon szobrász és a hatalmas átjáróház neve fénykorában „Aranysas udvar” volt az Üllői úti homlokzaton ma is látható hatalmas, aranyra festett madár miatt, kovácsoltvas feje a Baross utcai oldalon is köszönti a betérőt. Az Üllői úti homlokzat egyszerűbb, többet vihetett el róla a háború és az utána következő, kopasztásban jeleskedő évtizedek.

 

 

A képek ismét önmagukért beszélnek, csodásak, nem mint fényképek, (sosincs nálam rendes fényképezőgép), de remélem, vissza tudják adni a szépség élményét, amit ma délelőtt a ködben kaptam.

Forrás:

Adalékok a Józsefváros történetéhez

http://www.szecessziosmagazin.com/magazin7/fodorgyulaulloi14aranysas.php

Múzeum krt. 7.

Múzeum körút, „sárkányos ház”.

Soha nem megyek el mellette, ha nyitva van, beviszem vendégeimet, vagy átballagok egyedül, kihagyhatatlan. A fa kockák. Minden második hiányzik, vagy mozog, a belső udvarban már egy sincs belőlük, a Magyar utcai szakasz is nehezen járható terep. A körúti utcafronton csiricsáré üzletsor, de ha felnéz az ember, na igen. Érdemes, kötelező. Középkori várra kevés balkon emlékeztet Pesten, itt egész sor. Párban néznek ránk a morcos sárkányok, legfelül pedig romantikus pártázat. Mindez a totális rohadás állapotában.

A XIX. század magyar építőművészetének legünnepeltebb mestere, Ybl Miklós rajzolta a ház terveit. Nem tegnap, 1852-ben elsőként számos bérház megrendeléseinek sorában. Mindez köztudott, érthetetlen, miért van mégis méltánytalanul leromlott, és egyre rogyadozó állapotban. A belső udvarról felnézve engem egy opera díszletére emlékeztet, jó lenne egyszer, csak egyszer az ablakokban gyertyafénnyel látni.

Az 1852-ben Ybl Miklóstól házat rendelő család regényes, máig folytatódó története is lebilincselő.
Az első Unger, Benedek kovácsmester volt és telektulajdonos. Több más, pesti ingatlanon kívül volt egy telke itt, a városfalon kívül, és egy belül is. Úgyhogy amikor 1808-ban lebontották a falat, hirtelen duplatelke lett, erre született később a szép, kétfrontos, két bejáratú, igaz kocsival sosem, ám gyalog átjárásra alkalmas bérház. A közeli Astoria szálloda is ennek a tehetséges, dolgos, ügyes családnak köszönhető a kezdetektől a fénykoron át a háború utáni újrakezdésig. El is nyerték mindezért méltó büntetésüket, az utolsó tulajdonost, dr. Unger Ödönt szabályosan kidobták saját szállodájából. De új hazájában, Angliában is megtalálta a helyét. Ahogy később nyilatkozta, büszke volt rá, hogy 1944-ben ő volt Magyarországon a legfiatalabb ügyvéd, és később Angliában is tudott praktizálni. Oxfordban végzett jogot, de hírnévre új hazájában kb. 2000 darabból álló, kivételes értékű iszlám tárgyak alkotta magánkollekciójával vált. Halála után e gyűjtemény számos darabja került Berlinbe a Pergamon Múzeumba.

De kanyarodjunk vissza az 1850-es évekbe. 1852-ben, amikor Ybl szignálja a Múzeum utca 7. szám alatti bérház terveit, még él, bár már nagyon öreg Pollack Mihály. Akinek az Ungerek egyenes ágú leszármazottjai, közeli rokonai. Talán ő javasolhatta a fiatal, tehetséges, de még nem annyira ismert Ybl-t a tehetős befektető figyelmébe? Hiszen Ybl 1832 óta Pollack irodájában dolgozott, 1841-ben Pollack Mihály fiával, Pollack Ágostonnal nyitott közös irodát. 1851-ben költözött végleg Pestre, az ajánlás jól jöhetett a Károlyi család uradalmi építészi megrendelései mellé.
Az építkezés egyszerre zajlott a fóti templom kivitelezésével. Amatőr szemmel is felismerhető némi hasonlóság a Múzeum körúti díszítések, és a templomon végigfutó, románkort idéző vonalvezetés között.

 

Vajh’ mit vétett ez a szép, mesélő ház Budapest belvárosában, hogy ilyen „pedigrével”, kecses vonalakkal, tökéletes arányokkal, agg korral áll hősiesen, már több, mint 160 éve, és a város hagyja lerohadni, lassan összedőlni? Ránézésre úgy 70 éve nem volt felújítva, a kutya sem költött rá egy huncut petákot sem. Szerencsére jól megépült a lovas kocsis, kézimunkás építkezések korában, sárkányai harciasan küzdenek az idő, és a hálátlan utókor vas fogával, de ki tudja meddig, mikor ér meg végre némi pénzt fővárosunknak, hogy ezt az ékszerdobozt kifényesítse? Jó lenne hamarosan, mielőtt összedől.

Források:
nol.hu/kultura/20110128-szemes_ember-961451

tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Megerkezes-Ybl-pesti-berhazaiba1

www.yblarchiv.hu
wwww..pic-4-you.net
CheckMyBudapest.blogspot.hu
www.bebudapest.hu