A mai verőfényes koratavaszban kedvenc Bartók Béla utamon és a Gellérthegyen kószáltam, abban a reményben, hogy kinyílik valamelyik szecessziós vagy eklektikus, környékbeli szépség, látok egy házbelsőt, amiről írni érdemes. És lőn.
A Bartók Béla út 36-38 lett a mai nap ajándéka.
A Bartók Béla út 36-38 lett a mai nap ajándéka.
Szépséges, arányos, hatalmas tömb, részben a Gárdonyi Géza térre, másrészt a Bartók Béla és a Bercsényi utcákra nyílik mind a négy, magas emeletével. Aki nem volt oly szerencsés, hogy a tavalyi „Százéves házak Budapesten” rendezvény kapcsán bejutott, (mint pl. én), annak álljon itt néhány kép és szó, ami visszaadja egy gyönyörű ház látványát és hangulatát.
A ház építésének éve 1911, a megrendelő dr. Palócz Ignác orvos és felesége, a tervező Schwartz Jenő. Ő tervezte többek között a meseszép angyaláról híres Wesselényi utca 18-at,
és a Király utca 51-et is, azt saját magának. A Király utcai és a Bartók Béla úti ház egyaránt szerepel a Fent és Lent című, Budapest legszebb lépcsőházait felvonultató, pár éve megjelent, nagyon szép kiadványban. Nem véletlenül.
Ahogy belép az ember, a padlóburkolaton akad meg először az ember szeme....
Balra a belső udvar nyílik, egy szem eredeti üvegkocka maradt meg az ajtóban. Dacára a külső, ízléses és igényes képnek, a ház belseje szomorú látványt nyújt. Helyenként szelíden rohad, volna mit rá költeni. Nem minden fal ázik, csak majdnem, de minden, körfolyosóra nyíló ajtó alatt galambpiszok gyűjtő karton virít, megbízhatóan teletojva.
A ház pedig több hírességgel büszkélkedhetik. Kezdve ugye a Szatyor és Hadik műintézményekkel, aki róluk szeretne többet, olvasson Saly Noémit. Egyrészt mert mindig öröm, másrészt, mert rengeteget tanul tőle az ember. És még ott van Csontváry Kosztka Tivadar, aki utolsó éveiben bérelte az emeleti műtermet. És Gerlóczy Gedeon, a megmentő. Akinek hála mégse ponyvának használták fel az álomszerű Csontváry képeket. Kering néhány verzió a legendás felvásárlásról, álljon itt Gerlóczy Gedeon visszaemlékezése az Újbuda 2006. februári számából. A teljes, Gerlóczy Gáborral készített interjú itt olvasható: http://kerteszdaniel.webpost.hu/keret.cgi?/cikkek/csontvary.html nagyon érdekes, ajánlom szeretettel. Szóval az idézet:
„Egyetemi kollégáimmal gyakran voltunk együtt. Egyik este kollégáim bejöttek hozzám, hogy a körtéri Szatyor bárban jazzmuzsika van. Pakoltam és velük mentem. Amint a Fehérvári utca 34-36-os (ma Bartók Béla út 36-38) sarokház mellett elhaladtunk, a ház kapuján egy táblára lettem figyelmes, melyen Műterem kiadó szövegű hirdetés volt. Bementem a házfelügyelőhöz, hogy érdeklődjem. Elmondotta, hogy a műterem egy kedves, öreg festő bérleménye volt idáig, de az a János Kórházban meghalt. A falakon érdekes, egymást marcangoló madárképek lógtak; a gyér világításnál is lenyűgöző, félelmes hatásuk volt. Kopogtattam, végül benyitottam. Egy idősebb hölgy, Kosztka Tivadar nővére, Anna néni, a padlón szétszóródott iratokat, leveleket rendezgette. Rajta kívül még 7-8 személy volt a teremben. A papírokat egy kosárba gyűjtötte, és igyekezett rendet teremteni a műteremben. A szót egy fiatal festőművész rokon vitte, ki hangoztatta, hogy a festmények, rajzok, művészi értékkel nem bírnak, de mivel a képek kitűnő minőségű belga vászonra vannak festve, komoly értéket jelentenek. Az idős Kosztka Antal kérdésemre közölte, hogy a hagyatékot árverésen fogják eladni. Nézegetés közben az egyik hengert véletlenül megrúgtam és abból a Magányos cédrus bontakozott ki. Ez a festmény olyan döbbenetes erővel hatott rám, hogy gondolatokba merülve tépelődtem megmentésének lehetőségén. Anna néni elkészült a takarítással. Én, mint a legfiatalabb, segítettem a kosarat a házfelügyelőhöz levinni, ahol az iratokat átadták, hogy tüzeljék el őket. Utána elbúcsúztunk. A család a Ferenc József híd felé indult, én meg a Szatyor bárba. Közben gondolkoztam, tépelődtem. Édesapám az inflációra figyelmeztetve javasolta, hogy az árvaszéktől kapott részvényeket átvéve, próbáljam őket okosan befektetni. Talán tíz lépést mehettem, amikor visszafordultam. Csengetésemre a kapun a házfelügyelő jött ki, aki csodálkozva kérdezte, hogy talán fenn hagytam valamit? Nem! feleltem, hanem Magával szeretnék beszélni. Bementünk és hamar megállapodtunk: a kosár iratot kértem, megkaptam, és hónom alatt két óriási csomaggal hazafelé indultam. Ezen az éjszakán nem sokat aludtam. Másnap ópapa részvényeivel a táskámban indultam a bank felé, majd a tőzsdénél próbálkoztam, ahol kb. húszezer svájci frankot sikerült kapnom a részvényekért. Az árverés után még annyi pénzem maradt, hogy egy bútorszállító kocsit bérelve, lakásunkra szállíthattam a megvásárolt anyagot.”
Kerüljünk hát beljebb, és haladjunk felfelé a lépcsőn, ahogy Csontváry és Gerlóczy tehette hajdanán, amikor még biztos kevesebb folt éktelenkedett a falakon.
A fényben fürdő felső szint....
..a gang szépségei...
....és a megunhatatlan lépcsőház...
...a kacskaringós cselédlépcső rejtélyes, kicsi ajtajaival....
...és a földszinti furcsaság. Padnak szánták, vagy díszt rejtett anno?
Nem szabadna így kinéznie ennek a háznak. Értem én, kívülről sikerült felújítani, értem, hogy sokba kerül, de ez akkor is méltatlan. A sötétkék csempe, az örök pesti lépcsőházi csoda, a kovácsoltvas korlátok, a padlókockák, csak vigyázni kéne rá, ragyogna ez a város. Milyen jó lenne.
Forrás:
Fent és Lent
Pest-Budai Lépcsőházak 1835-1945
Somlai Tibor
Corvina Kiadó 2014.
