Mesélő Házak: Kincsvadászat a Kertész utcában

2016. március 22., kedd

Kincsvadászat a Kertész utcában

Fodor Gyula tervezte házba bejutni olyan ünnep, ami bearanyozza az ember egész napját, sőt hetét. Erről a házról tudtam, hogy szép, hogy szecessziós, és azt is, hogy le van pukkanva, de azt éppen nem, hogy Fodor munkája. Amíg be nem léptem. Már megismerem, ha nem a kőből faragott gangszegélyről, akkor a barlangbejáratra emlékeztető lépcsőházi nyílásról. Meg arról a finom ízlésről és eleganciáról, ami minden részletből árad, függetlenül a méltatlan állapotoktól.

Aztán elbizonytalanodtam, mert több forrás is építészként Fodor Gyula helyett a Löffler testvérek nevét említette. Ezért aztán elballagtam kedvenc levéltáramba, ahol az eredeti terveken valóban Fodor Gyula aláírását találtam.

A tulajdonos, "Tekintetes Politczer Jakab és neje" először 1885-ben kért és kapott engedélyt, hogy a telken álló földszintes házát egy emelettel megemelje, és az udvar felé toldalékkal ellássa. Ennek első módosítása 1897-es, utolsó pedig Fodor Gyula munkája 1911-1912-ből.

.
A legelső ház pincéjében "ércznyomó" műhely volt, ennek a későbbi terveken nem leltem nyomát. Ha jól silabizáltam a lakásbeosztásokat, az utca felé 7 szobás lakások nyíltak, hátra 1-1 2, illetve 3 szobás, összesen tehát emeletenként 4. Rossz hír, hogy szegény cselédek "cselédfülkét" kaptak cselédszoba helyett, és, hogy hiába volt fürdőszoba a hátsó, kisebb lakásokhoz, a wc közös volt, és a hátsó lépcsőről nyílt. A levéltári anyagok szerint 1968-ig használatban volt ez az áldatlan állapot. Érdekesség még, hogy a földszinti udvari lakások egyike orvosi rendelőnek épült, és maradt sokáig.

A főlépcsőház itt is a legszebb. A meseszép színesüveg ablakok mesteréről sajnos nem találtam írást, de így is emelem kalapom nem csak tudása, de művének túlélési technikája előtt is. A kerámiaburkolatok Zsolnayék gyárát dícsérik, ahogy a hiányzó, lépcsőházi falakról - valószínüleg - levert csempe, és a különös, az Árkád Játékáruház bérházára emlékeztető díszítés is ott készült.

A Kertész utca 29-et nemrég kívülről felújították. Bár ne, de legalábbis ne így tették volna. Nemrég olvastam egy remek tanulmányt az Örökségfigyelőn, ajánlom mindenkinek szeretettel, „Miért csúnyák a pesti házak?” címmel. http://oroksegfigyelo.blog.hu/2016/02/06/mitol_csunyak_a_pesti_hazak

Ebben leíratik nálamnál sokkal hozzáértőbb módon, amit a civil, sőt, a vak is lát. Hogy a kőporos vakolatnak nevezett, Magyarországon gyászos mód divatos vakolatforma tökéletesen alkalmatlan a műemlék, de legalábbis régi, díszes házak felújítására. Vastagnak érződik az új vakolás, nem kiemeli, fedi a finom részleteket, ráadásul göcsörtös felszíne kiválóan vonzza magába a koszt. Esetünkben a régebbi, felújítás előtti, szürke, vakolatsérült állapotban a ház ha szebb nem is, de mégis ígéretesebb, mint fehér-rózsaszín új ruhájában. https://www.google.hu/maps/@47.5009395,19.0665409,3a,75y,45.81h,129.84t/data=!3m6!1e1!3m4!1srCbhjzmtbjcRwEo7vVvlQg!2e0!7i13312!8i6656!6m1!1e1 - kép a felújítást megelőző évtizedekről, és egy a mairól.

Biztos megvolt a jó szándék, és biztos nem volt pénz. Itt az értelmes, tudásalapú tanácsadást hiányolom az erre hivatott hatóságoktól és kivitelezőktől, de ez a munka jó értelemben vett mesteri tudását feltételezi, az meg ugye nincs, és mindez messzire vezet.

Összefutottam egy kedves lakóval, aki mintegy exkuzálta magát a lépcsőház rettenetes állapotáért – bár őszintén csodálkozott, mit látok szépnek rajta – elmondta, a homlokzattal együtt ezt is fel akarták újítani, csak „elment a pénz”. Tartok tőle, ha mondjuk ugyanez a rózsaszínre festő csapat jó kis akciós festékkel például átkente volna a falakat, örökre letapaszthatták volna a még látható csodát. Még megtörténhetik, addig is, boldog vagyok, hogy láthattam, hogy fotózhattam, nem tökéletesek a képek, de tán vissza tudják adni a szépet, amiben részem volt, és van mindannak, aki ide betéved, pláne, aki itt lakik.