Bartók Béla út.
Érintetlen, egységes arculat, és mint a nálam sokkal okosabbak megírták, nem valami zordon hatóság késztette a huszadik század eleji befektetőket az egységes stílus követésére, nem. A divat. Ami szerencsénkre akkor épp a szecesszió volt. Ez dominálja a környéket, pedig a háború, és az ezen a környéken különösen kegyetlen ’56-os harcok rendesen tizedelték az eredeti szépségeket. Van itt híres szálloda, kietlen kaszárnya, vele szemben anno katolikus rendház, általános iskola, és a közelben neobarokk, ünnepélyes gimnázium – ha már, hát kettő, legyen helye a sok környékbeli gyereknek. Pezsgő polgári környéknek épült – és, csodák csodája – maradt meg a nevét többször is változtató budai főútvonal. Építészete őrzi még, ha helyenként rém romosan is a letűnt fénykort.
Amikor először léptem be a 39-es szám kapuján, első gondolatom az „Elfújta a szél” film változata volt. Ott volt a polgárháború utáni részekben mindennek olyan napfénysárgás fénye. Sötét és mélysárga, erős kontraszttal, sötét árnyékokkal. Ebben a lépcsőházban elhiszi az ember, hogy az elmúlt 75 évben itt senki semmire nem költött. Itt-ott megfúrták a falat, odavágtak 1-1 lámpát, meg ilyen-olyan csöveket, és kész. Döbbenetes oda nem figyelés mellett is megható szépségeket rejt a ház.
Bizonyos tekintetes Makó Mihály úr és neje megbízásából épült a Ménesi út és Fehérvári út sarkán álló hatalmas bérház 1905-ben. A terveket a környéken sokat tervező Fischer és Detoma építészpáros jegyezte, négy szinttel, emeletenként 3-5 szobás lakásokkal. A földszinten kapott helyet 1907 nyarán az Állami Rendőrség őrszobája „inspekciós szobával” a Ménesi út felöli oldalon. Ahol ma turkáló van, kezdetben vendéglő volt. Aztán 1935-re a Ménesi útból Nagyboldogasszony út, a Fehérváriból Horthy Miklós út lett, a tulajdonos viszont Nagykovácsi Milenkó textilipari nagykereskedő és ingatlantulajdonos, örökösei még 1946-ban is szerepelnek a hivatalos iratokon.
Érdekesség még, hogy ugyan a Tervtárban nem találtam erről írást/rajzot, de a Lakcímjegyzék 1928-as listája itt sorolja fel a Simplon mozi elődjét, ami aztán 1934-ben átköltözött a gyönyörű, ultramodern Simplon-házba az akkor épp Horthy Miklós út 62-64be. A sarkon lehetett előbb vendéglő, majd mozi, most meg turkálda. Szomorú sors.
Kedvenc Budapesti Lakczímjegyzékem a két háború közötti időszakból sorol néhány érdekes lakónevet, és szakmát. Itt lakott például Ehmann Aladár nyugalmazott altábornagy és br. Hazai Samu ezredes, felsőházi tag. A báró úr arról volt híres, hogy ő volt az Osztrák-Magyar Monarchia első izraelita tábornoka, Kohn Samu néven született. 1910 és 1917 közt hadügyminiszter volt Khuen-Héderváry és Tisza István vezette kormányokban. 1942-ben halt meg, mielőtt meghurcolták volna ezen érdemeiért. A ház lakói voltak még: Hazai Miklós báró, banktisztviselő, Küfler Béla dr. könyvtárnok, Pietsch Antal cukrászmester, özv. Pongrácz Györgyné földbirtokos, Goldberger Sándor magánmérnök, Polgár Dávid szesz nagykereskedő, Domide Leonidasz dr. orvos, Fekete Béla dr. ügyvéd, Ibos József dr. orvos, adjunktus és a kedvencem, Kucsora János mézeskalácsos.
A mézeskalácsos rég eltűnt már, ahogy a környék is sokat veszített régi fényéből. A szecessziós domborművek kopottak, sötétek, a lépcsőházban rohanó emberek közül már senki nem ül le a névtábla alatti sarokpadra. A képek sajnos nem túl jó minőségűek, de azért remélem, átjön valami a ház szépségéből, eleganciájából.
Forrás:
helyszínbejárás 2016 január
Budapest Történeti Levéltár
http://epiteszforum.hu/files/epiteszettorteneti_tanulmany.pdf
http://epiteszforum.hu/files/epiteszettorteneti_tanulmany.pdf
wikipedia.hu
Köszönjük.
VálaszTörlés