A Kissalétrom és a Körút sarkán terpeszkedő óriás bérház kapuja mögött egész más világ fogad. Pontosabban egy más világ romjai. Finoman metszett ablakok helyenként színes berakásokkal, kovácsoltvas korlátok, szépen ívelt lépcsők szolgáltak eklektikus, de barátságos díszletként az elmúlt 100 évben itt otthont lelő pesti polgároknak.
A ház 1897 és 1898 közt épült Ámon József tervei alapján, aki aztán be is költözött szép, új bérházába. Dolgozott sokat a környéken, az ő munkája a mai Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára a Szentkirályi utcában, a Horánszky utca 19, és a hajdani ELTE TFK Kazinczy utcai épületének 1875-77-es átépítése is.
Amint azt Saly Noémi kiváló kávéházas könyvéből tudjuk, 1910-ben itt nyílt meg a híres Spolarich Kávéház, nehéz a járdára képzelni bokrokkal díszített teraszát, pláne a lélektelen, randa posta helyére a hatalmas tükrökkel, aranyozott, stukkós mennyezettel büszkélkedő remek kávéházat, ahol 1924-ben először adtak igazi olasz kávét Pesten.
Érdemes böngészni a Budapesti Czím és Lakásjegyzéket is, aminek jóvoltából 1929-ig nyomon követhető az itt lakottak neve, foglalkozása. A második világháborúig a Magyar Államkincstár volt a tulajdonos, a lakók többsége orvos volt, egyetemi tanár, mai szóval közalkalmazott értelmiségi. 1916-tól a lakók listáján szerepel a ma oly sokat támadott történész, Hóman Bálin neve. Kollégája, Szegfű Gyula mellette érvelt a bíróságon, ami azonban nem volt elegendő: míg Szekfű 1945 októberében Magyarország moszkvai követe lett, Hómant 1946 márciusában életfogytiglanra ítélték.
Érdekes történet még a világháborús ostrom alatt, illetve után, a szovjet csapatok zabrálását csavaros ésszel, becsülettel és tisztességgel kivédő dr. Kovács Jenő ügyvéd esete. Az oroszok felszólították, garantálja, hogy aznap este a ház női lakói az oroszok rendelkezésére álljanak. Erre az ügyvéd úr a szomszédokkal összedobadott egy bizonyos mennyiségű tört aranyarat, átballagott a szomszédos Conti utca (ma Tolnay Lajos utca) egy, még az ostrom alatt is üzemképes „piros lámpás” műintézményébe, és az ottani hölgyeket kis külső munkára átinvitálta a József körútra, így mentve meg az ott lakó nők becsületét és életét.
Pár érdekes név még a régen itt lakottak közül:
Marnicz Frigyes hangszerkészítő és kereskedő
Tóth József dr. egyetemi tanár, főorvos,
Donogány Zakariás dr. fül-orr gégész, egyetemi tanár
Wegener Gyula, gyáros
Hegedűs J. Gyula, dr., egyetemi tanár
Török Gyula, osztályfőnök
Az Ámon-ház szépséges részleteit ajánlom minden arra járó, pláne ott lakó figyelmébe.
.......és a kedvencem, az embert próbálóan szűk cselédlépcső...
Forrás:
Helyszínbejárás 2016 február
http://library.hungaricana.hu/hu/collection/fszek_budapesti_czim_es_lakasjegyzek/
http://ketezer.hu/2011/01/nemzeti-egyseg/
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba
www.egykor.hu
Osiris Kiadó 2005
www.urbface.com
Kossuth Rádió Rádió Kabaré 2016 február 13. Fábry Sándor visszaemlékezése nagyapjára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése